Nibelung-föld
Nyugatról vihar morajlik
Záporozik
Észak vad, borongós világa ez
Zöld rét szürke tóvá lesz
Emberi légről, kínról mit sem tudva
Síkos töltésen
Egyre fel-alá járva
Amott az otthon mélyen ködbe süpped
S nézd, az ár hullámot ver, duzzad
Ház és fa alakot felad
Viharzúgó, ködhullámos elmém is
Öreg lettem, tudom már
Az élet ez
A teljes lét
Nem tört meg
Nincsenek kétségeim
Dacosan várok az erős gáton
Érzem, Nibelung vagyok
Míg az otthon képe végleg elillan
S körülöttem Nibelung-föld mindenütt
