A melankólia építőművészete
Mindennap megtapasztalom a nap halálát
S a föld, melyen állok, üregessé változik
Kővé válik minden, amit látok
S a szívverésem megáll
Behúnyom a szemem, és a földre zuhanok
S várom, hogy minden leálljon
A fájdalom így enyhülni fog
Behúnyom a szemem, és várom, hogy beálljon a dermedtség
S átölelem az örökkévaló álom csendjét
