Holt levél visszhang
Áruld el titkaid a földnek
Nedves levelek, letört gallyak ismerik fel jelenléted
Hol ő hevert háromszáz évig
Hol senki sem hall
Mi kívánta, hogy eljöjj ide
Mi hozott e helyre
Hol szavak és tettek csendben bevégzik
Hol szerelmesek vesztek el
S találtak egymásra újra?
Ha rálelsz majd ismét
Háromszáz évvel ezelőtt
Nevetésére a hegyoldalon
Hajnalszínre szemében
Nem árulod el szívednek?
Ó, szívednek...
Ha ide libbensz, érzed majd őt
Por és csend közt
Csontokban, elszáradt levelekben
Szól szívedhez,
Fákhoz, nyugtalan szellőkhöz
Mi kívánja, hogy szerelem után kutass?
Sírkövét átfonó vadvirágokban
Kellett volna megtalálnod
Ha rálelsz majd újra
Háromszáz évvel ezelőtt
Nevetésére a hegyoldalon
Hajnalszínre szemében
Bár ismerted őt száz vagy még több életen át
Karjaidba veszed majd
S megcsókolod tökéletes ajkait?
Mondd el végre
Ó, szívednek...
