Pogány szerelmesdal
Pogány, istentelen vagyok
Nap sem süt rám
Vad, mégis gyengéd
A fenevad bennem
És most már látom
Most már látom
Furcsa álmom volt:
Mindent a szemnek, semmit a kéznek
Furcsa álmom volt,
Eltüntetem innen
Tedd egy zsákba, rejtsd el egy fába
Tedd egy zsákba, rejtsd el egy fába
Ellopom a szíved, a szíved
Ezekkel a szemekkel nem látok
S e hideg szív sosem vérzik, soha, ó, nem, soha
A méreg édes illata, színt hozol bele
Méregtől duzzad a nyelv,
Hogy hozzád érjen, hogy szeressen
És most már látom
Most már látom
Furcsa álmom volt:
Mindent a szemnek, semmit a kéznek
Furcsa álmom volt,
Eltüntetem innen
Tedd egy zsákba, rejtsd el egy fába
Tedd egy zsákba, rejtsd el egy fába
Ellopom a szíved, várj
Megeszem, megeszem a szíved
Az ég felé nyúlok, de soha, soha nem érinthetem
Oly könnyűnek, oly könnyűnek tűnik nekem
Mégsem tudom, mégsem fogom megragadni ezt
Szóbeszéd, ez eretnekség
A bűn áldozata
Örök a kín, a válasz belül rejlik
Furcsa álmom volt:
Mindent a szemnek, semmit a kéznek
Furcsa álmom volt,
Eltüntetem innen
A szerelmet, amit adsz
A szerelmet, amit elveszel
