Morfeusz érintése
Elgyötört szemekkel, ébren fekszem
Telnek az órák, s még mindig várok
Álmaimból kitörve
Az életembe lépett be
Az alvó e különös éjeken
Egyedül kóborolt, észrevétlen, csendesen
Át a zsúfolt tereken és halvány fényeken
Meg nem szólalt, de szemei elárulták
A bánatot, mit túl jól ismertem
Értettem néma szavait
Kézen fogott, megmutatta világát
Álmomban naponta beléptem oda
Egy nap viszont magamra hagyott
Kerestem őt
Az alvó idején
Kerestem őt
Az álom földjén
