Morfeusz érintése
Elgyötört szemekkel, ébren fekszem
Telnek az órák, s még mindig várok
Álmaimból kitörve
Az életembe lépett be
Az alvó e különös éjeken
Egyedül kóborolt, észrevétlen, csendesen
Át a zsúfolt tereken és halvány fényeken
Meg nem szólalt, de szemei elárulták
A bánatot, mit túl jól ismertem
Értettem néma szavait
Kézen fogott, megmutatta világát
Álmomban naponta beléptem oda
Egy nap viszont magamra hagyott
Kerestem őt
Az alvó idején
Kerestem őt
Az álom földjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése