Lerántasz
Átkutatnám a világot érted, még ha nem is tudod elképzelni
Kínába akarlak vinni, Rómában pedig csókolni
Űrhajókat, aknaszedőket, tranzisztoros rádiókat használnék
Ölelni akarlak, szorosan átölelni
Minden csontod mindenki előtt összetörni
Mikor oly magasan szárnyalok
Mint egy madár az égen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, le, le, le, le
Hallom, hogy beszélsz, a suttogásod,
Halványan kihúzott körmök és ujjak
Alakokat látok a függöny mögött
Idősebbnek tűnsz, de nem mehetsz biztosra
Annyira fáradt vagy, de aludni nem tudsz
Olyan sekélyes vagy, de túl mélyre hatolsz
Kezeid remegnek, tested emelkedik, az enyém
Tudom, tudom, megmondtam
Mikor oly magasan szárnyalok
Mint egy repülő az égen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, le, le, le, le
Nem igazán emlékszem, június volt, július vagy szeptember
Mikor eladtad a lelked nekem
Mikor eladtad a lelked nekem
Mikor oly magasan szárnyalok
Mint egy vihar az égen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, igen
Mikor oly magasan szárnyalok
Mint egy csillag az égen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, igen
De te lerántasz, le, le, le, le
