Konstantinápoly bukása
Most már elveszett a város, nincs idő az alvásra
Haldokunk, zuhanunk, asszonyaink sírnak
Gyermekeink lelke, mint tégla és habarcs
Gyámoltalan és szétzúzott, mint áldozati bárányok
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
A kapuknál! A kapuknál!
A harci dobok isteni ritmusra lüktetnek
Katonáink utoljára menetelnek
A csőcselék közeleg, már érzi félelmünk
Barbárok hódítása minden, mit szerettünk
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
A kapuknál! A kapuknál!
Mohamed és Izsák tépte szét városunk
Hajóik az Aranyszarv-öbölben vetettek horgonyt
Harcosaink mozdulatlan fekszenek, testük legyek lepik el
Rongyos támadóik alatt, kik szemében kapzsiság ég
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
Ellenség! Ellenség a kapuknál!
A kapuknál! A kapuknál!
Nem érünk fel a janicsárok erejével
Anatóliai igazság kényszerít térdre
A bizánci hősöket félelem némítja
Szaracén rabiga alatt rabszolgává válva