A szenvedés
Bánatom mély, napjaim sötétek
Kopogtass ajtómon
Mondd, hogy enyém leszel
És maradj örökre velem
Ahogy semmi sem üdítheti fel lelkem
Boldog lettem volna, ha tudom
Mert olyan biztonságot éreztem
Mikor szemedbe néztem
Tévedtem, de most már tudom
Még mindig szeretlek
Ám belül csendben
Tudom, érzésemtől
Magad meg nem gondolod
Mit teszek hát majd
Mindent neked adtam
Fájdalmas csapásoktól szenvedek
Így lesz már örökre?
Rendben, nem sírok
A könnyek nem segítenek megtalálni okát
Miért tűntél el hirtelen előlem
Még mindig szeretlek
Ám belül csendben
Tudom, érzésemtől
Magad meg nem gondolod
