2014. október 19., vasárnap

Arctic Monkeys - 505

505

Visszamegyek az 505-ösbe
Még ha hét órás repülés vagy negyvenöt perces autóút is
Te vársz ott képzeletben, az oldaladon fekve,
Combjaid közt kezeiddel

Állj, várj egy másodpercet
Ó, mikor így nézel rám, kedvesem
Mire számítottál?
Talán még mindig imádlak, karjaiddal nyakam körül
Vagy így volt, mikor utoljára figyeltem

Ne félj a szikrától
Kés villan a gondolatra, hogy nem érek célt
Harapástól rémülten, bár nem durvább az ugatásnál
A kaland közepe kiváló hely elkezdeni

De teljesen összeomlok, ha elsírod magad
Úgy látszik, már megint viszláttal kellett üdvözölnöd
Mindig épp indulni készülök, és elrontom a meglepetést
Túl hamar véve le szemedről a kezem

Visszamegyek az 505-ösbe
Még ha hét órás repülés vagy negyvenöt perces autóút is
Te vársz ott képzeletben, mellettem fekve,
Combjaid közt kezeiddel, mosolyogva