A nap főpapja (Az izzó fehér)
LEGMÉLYEBB FEKETE
IZZÓ FEHÉR
LÁNGOLÓ VÖRÖS
ILYEN SZÉPSÉG A MENYASSZONYUNK
„… az alkony sötét korában élünk. Ezt a sötét korszakot, a Kali Yugát, a farkasok korát nem szabad meghosszabbítani, hanem véget kell vetni neki. A feketére nem sötétszürke, arra pedig nem világosszürke következik, hanem egy új aranykor. Ez minden tradíció tanítása, és ez az, amiből kiindulhatunk. De el tudjuk érni?
Minden makrokozmikus esemény rendelkezik egy mikrokozmikus megfeleléssel. A világkorszak misztériumának megfelel az alkímia misztériuma. Az alkímiai folyamat a kén általi felbomlással kezdődik (a világtörténeti analógia nyilvánvaló). Az elsötétedés, az elemek szétválasztása az alkímiában megfelel az emberek totális partikularizációjának és individualizálódásának, a csoportkötelékek feloldásának. Noha az elfeketedésből még a fehéredés és a vörössé válás következik, ez az arannyá válás első lépcsőfoka. Fekete – Fehér – Vörös.
Mikor a nagy mű anyagának fehérje felbukkan, akkor győzi le az élet a halált, az ő királya feltámad. „Ez a birodalmak visszatérése, mikor a napok valóra váltak.” A császár felébred a Kyffhäuserben. Shambala birodalma feltárul. „Akkor az anyag olyan szilárdsági fokot ért el, hogy a tűz többé nem képes megsemmisíteni.” Az iniciatikus rendíthetetlenség szilárdsága, amit a halál a végső küzdelemben képtelen legyőzni, felér azzal, ami a világfolyamatban kiformálódik az egyes személyekből és – a változások korában elkerülhetetlenül – az iniciatikus csoportokból.
Az alkímiai világfolyamattal szemben önmagában senki sem tud túl sokat elérni.”
