Az erőszakos halált követő első öt perc
„A Halál Angyala méregtől csöpögő kardot tartva áll a mennyek és a föld között. A Sátánnal azonosítják, csupa szem, szorgalmas arató és Káinhoz hasonlóan régi szökevény és vándor, koldus, kufár, nomád arab, bűnösökkel és fösvényekkel ugrándozó csontváz a haláltáncban.
Ám a rémálomszerű Angyal másik arcát mutatja annak, aki ’a halál előtt hal meg’, vagy annak, aki bizonyos mértékig elsajátította a szentek ἀπάθεια-ját. Tudjuk, hogy Azrael, a Halál, szellemünk számára a hiedelmeinknek, tetteinknek és az élet során kialakult hajlamainknak megfelelő formában jelenik meg. Akár láthatatlan módon is megnyilvánulhat, ’így az ember egy rózsa illatos halálát’ vagy a rothadás bűzét is halhatja. Mikor a lélek meglátja Azraelt, ’belészeret’, s ez a pillantás mintegy elszakítja a testtől, mintha elcsábítanák. Nagy prófétákat és szenteket a halál még udvariasan meg is hívott magához, testi alakban jelenve meg előttük. Mózessel és Mohameddel például így történt. Amikor Rumi, a perzsa költő a halálos ágyán hevert, Azrael csodálatos szépségű ifjúként lépett elé, s így szólt:
- Isteni parancsra érkeztem, hogy megtudakoljam, jó uram miféle rendelkezéssel bízna meg.
Valóban fennáll egy különös kapcsolat Mors és Ámor, Szerelem és Halál között. A ’kialvás’ pillanata a szerelem gyönyörében a halálra emlékeztet, s így ugyanolyan titokzatos. A mitológia szerint Ἔρως és
Θάνατος csaknem ikrek, néhány esetben pedig a Halál bájos ifjúként, míg Ἔρως aszott éhezőként tűnik fel.
A Szerelem és a Halál is kapuk, ezért áll fenn örökkévaló ifjúságuk és az átjáró rítusának közepette történő rögzülésük."
