Csontváznyelvűvilág
És amíg ő alszik, ágya körül
A vakító, holtakat vérző világ forog,
A fekete, tűzperzselte, fekete mindenség
Kiüríti a tüzeket
Amíg ő alszik,
Az álmos, csontváznyelvű világot
Viharok és homok förgetege görgeti.
Ó, szépséges világ – jöjj el élve értem,
A hosszúnyelvű isten nem valóságos,
Vonszolja a béklyót, bűnösujjú kezeivel tapsolva;
E testvér papírvékony – forma, de nem lényeg:
Soha nem élt, így hát nem is halott,
Ez az ember félelme, szemétté alacsonyítva
…és ahogy meggyújtod a füstölőt,
azért könyörgöm, hogy ujjaid megégjenek
