Felsőbb szellemek
Elveszítem az irányítást, mikor elalszom
Az arcom odakint a szabadban
És egyszerre – a félelem pillanatában –
Víz kezd el körülvenni
Láttam a tűket, s egy síró arcot
És elvesztettem eszméletem
Halott kedvesem végül
Egyre közelebb és közelebb kerül
Sírj most, sírj miattam
És szabadíts meg
Sírj most, sírj miattam
Aztán nevess hangosan, mert
Visszatérünk oda, ahová tartozunk
A felsőbb szellemekhez
Senkinek nincs igaza és senki sem téved
Egy kört járunk be
Fogságba estem szívem üregeiben
Csak egy elmosódott látomás maradt
Gyengeségem szétszaggatott, és tudtam:
Egy fakoporsó vár
Megtagadtál, de nekem volt igazam
Életem darabokra hullott
Egy hajszál választott el a haláltól
Hányadékban és ürülékben fuldokoltam
Sírj most, sírj miattam
És szabadíts meg
Sírj most, sírj miattam
Aztán nevess hangosan, mert
Visszatérünk oda, ahová tartozunk
A felsőbb szellemekhez
Senkinek nincs igaza és senki sem téved
Egy kört járunk be
