A hírnök
Ahogy egyetlen csillag siklik le lassan az éjen
Lágy, könnyfakasztó dallam csendül fel a kopott fuvolából
Kissé rosszallva, a hírnök vágyódón hallgatja az éjszakában
S a messzeségből mögüle a nappal megadja visszhangzó válaszát
Oly puhán közeleg a nappal
Árnyéka megnyúlik, hangja elnémul, ám fuvolája tiszta
S lassan előresétál, nyomában a nappal
A reggel hírnöke örökké a földön jár
S valahol, a fekete távolságban egy másik hírnök teszi le fuvoláját
S a párás hajnal előkúszik, az éj pedig visszavonul
Oly puhán közeleg a nappal
Árnyéka megnyúlik, hangja elnémul, ám fuvolája tiszta
S lassan előresétál, nyomában a nappal
A reggel hírnöke örökké a földön jár
