Aludj
Az összes elmúlt évre
És rád vetett édes pillantásomra gondolva
Sejtésed támad
Hallod a halál
Állandó hívását?
Ahogy a ködös tengerpart felé fordulsz
Az enyém leszel
Felszárnyalunk és újra találkozunk
Úgy tűnik, túl sokáig
Vártam rád, barátom
Megvonaglunk és lezuhanunk
Ennek öröme, könnyei
És gyötrelme
Ó, a harag
Kérlek, erősíts meg
Az istenekre, az eksztázis
Ősi helye hív
Jöjj te is, hagyd hátra félelmeid
És engedd át magad nekem, kedvesem
A nővérek
Sorsról és akaratról daloltak
Szeretsz majd
Megteremtem, amit remélek
Enyém leszel
Menekülj
Nem álmodunk
És elviszlek oda
Amiről mások csak remélik
Hogy megtalálják
Felszárnyalunk és újra találkozunk
Úgy tűnik, túl sokáig tápláltam azt,
Mit az idő nem gyógyít be
Megvonaglunk és lezuhanunk
Ennek öröme, könnyei
És őrülete
Mind oly gyengéd, átadom magam nekik
Ó, istenem, az eksztázis
Ősi helye hív
Jöjj te is, hagyd hátra félelmeid
És engedd át magad nekem, kedvesem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése