Örökkévaló
Kék köd ver visszhangot múltamban
A pillanatban, mikor bűnömre emlékszem
Megbánva harag-utcámat
Az éj nappalra ébreszt
Szívem haldoklik
Sosem lesz már semmi ugyanolyan
De táplálom a tüzet
Ahogy égeti a vágyat
Örök lángokká válunk
A fájdalom borotvaéles
Bizonytalan jelenlét zárja le szemem
Megvéd az örök látványtól
Széttört szavak járják át a szobát
Soha ne hagyd elhalványulni a pillanatot
Szívem haldoklik
Sosem lesz már semmi ugyanolyan
De táplálom a tüzet
Ahogy égeti a vágyat
Örök lángokká válunk
A fájdalom borotvaéles
Takard el az összes rejtett hazugságot
Képzeld, hogy csillagok vagyunk az égen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése