Őrhajó
A rakparton állva a vízen egyetlen fény sem csillan nekem
Elmémben a köd elsötétíti szemeim, csendben sugározva egy távoli hangot
Fodrozódó folyó, féltékenység támad a nemzés leheletéért és fuldokolni kezd
Az éjben legyőz a nyugalom, hallgasd az emelkedő víz nyöszörgését
Várok, az őrhajóra várok
Várok, az őrhajóra várok
Árnyak borzonganak át rajtam, visszhangoznak, visszhangoznak
Egyedül vagyok vagy a folyó is él, mert visszhangzik, visszhangzik
Várok, az őrhajóra várok
Várok, az őrhajóra várok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése