Kimondatlan elbocsátás
Ihletett gyűlölet
Mert nincs szükségem értelmetlen szavaidra
Gondolataid közt árván virágzanak a csinos lányok
Átláttam minden hazugságon, s most nevetek
Gondosan elpusztítva hagylak sorvadni
Egyszer álmodtam rólad, de soha többé
Nem akarok kötődni hozzád
Én adom neked sekélyes vágyaid
Csupaszon heversz, miközben minden szemeted csendben öregszik
Túl hosszú, túl távoli, most és mindörökké elérhetetlen
Csupaszon heversz, miközben minden szemeted csendben öregszik
Túl hosszú, túl távoli, most és mindörökké elérhetetlen
S ők, akik hittek, akik osztoztak veled
Elvesztették a szerelmet az egyetlen fontos dolog ellenére
Már a látványod is kezdem megvetni
Megvetlek téged
Feladnám, csúsznék-másznék
Magammal vinném ezt, de nem tehetem
Nem érsz meg ennyit
Lépj ki, tekints vissza arra, ami volt
Még mindig álmodsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése