A vihar előtti csend
Erősen szorítva az angyal szárnyát
Nagyon félünk elengedni
S kezünket szemünkre szorítottuk
Nagyon félve oldalt választani
Ám most, mikor eljött a sötét kor
Talán átlátunk majd a viharon
A hazugságokon, a szürke világon
Mindeme a hazugságokon…
Jöjj hát velem, át a viharon
Lásd a józan ész másik oldalát
Nem tagadhatjuk tovább az igazságot
Legyen az bármily borzalmas is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése