Megkövült fény
A gépek elfeledték ezt a helyet
Ahol a pókfonalak összefonódnak
Arany villanások emelik a vízszintet
A gyökerek árnyékban nőnek
Zajok és lélegzetek roppannak és siratnak
Míg úgy látszik, semmi sem mozdul
Szívemben jeges tükörképek támadnak
Zuhanó álmok, elbukó életek
Szívemben különös, homályos érzések kélnek
Elbukó szeretők mindenütt
Pillantásom elveszik
E torz tükör varázsában
Az idő kihuny
Maró vérem a földre ömlik
Szívedben jeges tükörképek támadnak
Zuhanó álmok, elbukó életek
Szívedben különös, homályos érzések kélnek
Elbukó szeretők mindenütt
Mélyen a szememben
Megkövült fény töredékei
Karcolják az emlékeket
A félelem eltűnt
Csak a pillanat marad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése