Rejtett láng
Minden levél alatt, s az élet levelei
Keserű könnyeket és régi hazugságokat fednek
Az emlékezet lámpását hordozzuk
Nem azoknak, akik néznek, hanem azoknak, akik látnak...
Volt áruló közöttünk?
Árnyék vagy fény volt?
Fejezzük le belső rózsáját
S büntessük vak, kegyetlen kevélységét!
A holtak élni fognak, az élők meghalnak
Felfedve elfeledett isteneket, a természet jogait
A bölcsesség lámpását hordozzuk
Nem azoknak, akik néznek, hanem azoknak, akik látnak...
Volt áruló közöttünk?
Árnyék vagy fény volt?
Fejezzük le belső rózsáját
S büntessük vak, kegyetlen kevélységét!
Bárcsak ott lennék, hol múltunk nyugszik
Éj és nappal közt, hogy lássam a napkerék feljöttét
Az áldozat lámpását hordozzuk
Nem azoknak, akik néznek, hanem azoknak, akik látnak...
Volt áruló közöttünk?
Árnyék vagy fény volt?
Fejezzük le belső rózsáját
S büntessük vak, kegyetlen kevélységét!
Imádod a napot, s üdvözlöd a fényt
Ám nappalod két éj közé szorul
A spirális örökkévaló lámpását hordozzuk
Nem azoknak, akik néznek, hanem azoknak, akik látnak...
Volt áruló közöttünk?
Árnyék vagy fény volt?
Fejezzük le belső rózsáját
S büntessük vak, kegyetlen kevélységét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése