Hamvak
Elhallgatott, mint egy rózsa, a heg a hasamon
Mennyire akartam, hogy felszálljon a fellegekkel
Mennyire kértem a szerelmet, elfogadtam arcomon a sebeket
Üres éji alvást
Reménytelen szavakat, miket nem tarthatok meg
Mágnesként keresett, én voltam a fém
Mennyire kellett, hogy magamhoz húzzam, hogy megvédjen a hittől
Mennyire könyörögtem, hogy végezzen megint, gyógyítsa rothadó bőröm
Könyörögtem, bűnért esedeztem
Valamiért, mit megtarthatok
Lelkem lelke, érzel engem?
Érintsd a dobogást, szívemnek szíve
Húsom húsa
Szájam szája
Lelkem lelke, érzel engem?
Érintsd a dobogást, szívemnek szíve
Elhúzódott tőlem, mint a kórságtól, a tollaktól a szememben
Mennyire kell fénye, hogy megtisztítson a belső sötéttől
Mennyire kértem a melegséget, elfogadtam havat és ónos esőt
Az égéseket a lábamon
Fehér, folttalan lepedőket
Nyúlt minden vágyért, de kezeit tőlem távol tartotta
Mily erős volt elmém, hogy elviselt ilyen kínt és megtévesztést
Hogy hullott alá a bánat, betont és hamut könnyez
A lyukacsos ágy pedig leplezetlen leselkedéstől bűzlik
Lelkem lelke, érzel engem?
Érintsd a dobogást, szívemnek szíve
Húsom húsa
Szájam szája
Lelkem lelke, érzel engem?
Érintsd a dobogást, szívemnek szíve
S most létrákon alszom
Úgy félek a zuhanástól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése