Kétségek még itt is
Azok a lépések, úgy tűnik, élethosszig tartanak
Mikor a szemek csak elfordulnak és bámulnak
A nap elkezdődik, majd szó nélkül összeomlik
Elhalványulsz a képből, nincs már itt semmi
Reményt nem engednek, hívásokra naponta válaszolnak
A kérdések mind nálad
Mélyen meghatva, túl minden vigaszon
Érezted a pulzust, most hallod a sírást
A fejemben tisztulnak a gondolatok
Figyelem minden mozdulatod
Számolom a megfigyeléssel töltött időt
Egyetlen csapás, hamis tévedés
Azután feltártál nekem
Mindent, mit tudnom kell most
(Idővel a közelség is elmúlt
Túlságosan mögöttünk maradt)
Kérlek, ne fordulj el
Miért nem beszélhetek veled most?
(Elfeledett évek száma
Mikor becsületem nem hatolt mélyre
A legmélyebb érzést váltja ki
Gyászolva a biztonságot és elkeseredést)
Nincs már hová menni
Hová ragadja el ez őt és hogyan?
(Örökké zord fenyegetések
Túl természetes jóindulatunkon
És mi és ő és én is
Messzire zuhanunk, s eleget látott
Hibáinkból, és ez nem az idő)
Semmit sem akarok jobban
Mint bizalmadon túljutni most
(Újra hiányzott az ígért idő
A barátomért)
Ne hajítsd el boldogságunk
Miért kell most lelépned?
(Isten elfelejtett közeledni hozzánk?
Emlékezett rá, hogy ne vessen meg bennünket?)
Csak az emlékek maradtak
Szükségem van rád az oldalamon
(Ott, most, most, ne jussanak eszedbe tetteim
S hívd dacosan az elmúlt időket)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése