Isten szolgálója
Isten szolgálója vagyok
A legelőn, a réten heverve részegen
A kék ég klórt és ammóniát hullat
A szemembe öntve a nappal
S félelem nélkül utazom át az űrön
Egy most eltűnő testben
Bűnbe oltott, benzinből lett, földmocskos szférában
Az égen át szárnyalva
Látod, az öngyűlölet szépséges rák
Arra biztatlak, fogadd magadba
S szeretem nézni, ahogy szenvedsz
Isten szeretete és büntetése
S hang nélkül utazom az űrön át
Testem végtelen szám
Észleletek boncolják
Behatolnak mint az óceánok
Megfertőzik az idegrendszert, a világot
123, 123
S szerelmünk sűrű, vörös óceán
Vágytól s kimerültségtől duzzadt
Arra biztatlak, idd meg
Ahogy magamat légzésre bátorítom
S öntudatlanul utazom át az űrön
Védve a szádban
Savas páraként függve a száraz száj felett
Injekcióként szétoszolva
Ereid kristály folyóin átömölve
Szemeid hideg, kék vizét fertőzve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése