Régesrég
(A Mestertolvaj című Grimm-mese alapján)
Régesrég az erődben élt egy torz ember és felesége
Kezük-lábuk görbe volt, mint fekete macskájuk háta
Csontjaik girbegurba szőlőtőként fonódtak egymásba
Arcuk, mint életük, oly borzasztó volt.
Néhány év után kőházukban a ráncos vénasszony így panaszkodott:
„Ajtónk alaktalan, a lépcsők ferdék, az ablakok görbék és a kémény is.
Még fáink is furán nőnek.”
Egy nap négylovas hintó érkezett, s gazdag ifjú szállt ki belőle
„Hallottam, hogy itt a vándor ételre lel, a szükségben szállást kap,
S még koldusok is szíves fogadtatásra számíthatnak.”
„Uram, volt egy fiúnk, egy makacs gyermek, ránk sosem hallgatott
Így rossz véget érhetett, hűtlen barátai áldozata lett
S végzetét alaposan megérdemelte.”
„Mivé leszek, ha senki más nem vagyok
Hová menjek, ha magamon kívül vagyok
Ki leszek, ha elárulom, ki vagyok”
„A legfinomabb gyümölcs távol esik fájától, s így van ez veletek és velem is
Atyám, gyarló fiad hazatért, s bár szégyenkezel mesterségem miatt
Engem igen gazdaggá tett”
Régesrég, egy vízimalom mellett egy torz ember élt torz feleségével
Kezük-lábuk görbe volt, mint fekete macskájuk háta
Csontjaik úgy fonódtak egymásba, mint a girbegurba szőlőtő
Arcuk, mint életük, oly borzasztó volt.
