A szerelem évszázadai
A világ, ahogy ismerjük, véget ér
S hogy is kárhoztatnánk
Mi küldjük az ég felé a hullámokat
S égetjük fel a földet alant
Egy szárny hasítja szét a sziklát
Reménykedve küldjük gyermekeink oda
Hol az erdő évszázadok szerelmét árasztja
A nyílt hullámok betakarni igyekeznek
A lángoló, keleti szigeteket
A nap lehúzódik ránk
A nukleáris nyugati félgömbön
A világ, ahogy ismerjük, véget ér
S hogy is kárhoztatnánk
Ad még nekünk egy kis időt
Hogy jól mondjuk el történetünk
