Kismadár
Volt egyszer egy madár
Kismadár arany kalitkában
Nem könnyezett
Fejét sem emelte fel
S mikor felkelt a hajnali nap
Hogy elűzze a homályt
Meg sem mozdult
Ülőrúdján ült
Mintha kőből faragták volna
Egyetlen bűn számít
Ha elárulod magad
Ha kitéped saját szárnyad
Hogy megbékítsd a dögvészt
Ne feledd
A vérszomjas farkas
Ki sosem elégül
A vérszomjas farkas
Ki sosem elégül
Volt egyszer egy madár
Kismadár arany kalitkában
S érdekes módon
Kalitkája kisebb lett napról napra
Etették királyhoz méltó
Fügével, dióval, magvakkal
De csak bámult rácsain át
És lassan éhen halt
Széttépték
Mert nem dalolt a kórussal
Ragyogó fényeit nem adta fel
S felégette ereje emlékeit
Ne feledd
A vérszomjas farkas
Ki sosem elégül
A vérszomjas farkas
Ki sosem elégül
Miért tépnéd ki hát szárnyad
Hogy engeszteld a dühös tömeget?
Miért tépnéd ki szárnyad
Hogy engeszteld a világ sötétségét?
A világ sötétségét
