2015. január 19., hétfő

Forseti - Wind

Szél

Hatalmam az örökkévalóság óta létezik
Viharzó hullámhadként
Lobbantja lángra az áradat sötét haragját
És súlyosan nehezedik a vizekre
Nevetésem üvöltésben tör fel
Tombolva viharzom át a tengeren
Nincs szikla, mi megállíthatna
Mert vándorló szél vagyok
Mert vándorló szél vagyok

Szél vagyok, mi régóta hordoz
Erdőkön-mezőkön át tűzviharokat
A jóltáplált napfény
Szürke hamuként izzik hamarosan
Könnyű zsákmánnyá válik
Mindaz, mi erős és hatalmas volt egykor
A menny fénylik, az élet múlik
S az éjen át villám cikázik
S az éjen át villám cikázik

Szél vagyok, ifjú magvakat
A föld méhébe vető
Magok közt csendben táncoló
Hogy virágzó új élet fakadjon
Szél vagyok, mi régóta szövi
A fényárt, és szórja a csillogást
Széttépve minden élőt
Ám folyvást megújítva a világot
Ám folyvást megújítva a világot