Magány
Tündérmese egy rejtéllyel a zöld sövénybe temetve
Egy dobogó szív áldozatában
A szerelem és a zene, ami nem ér véget velünk
Kezeimmel tépem fel szemhéjaim, örökre elhagyom
Megszállott gondolataim helyét
S ha az élet során a harmat belepi a napraforgókat
Míg az üveghegyek árnyékba borítják a jégkígyókat
Szellemem visszhangja mindörökké szól
