Lószív
A fenyvesek mentén, sötétedés után
Magányos réti pacsirta dalol
Emeld magasra fejed, paripa
Érezd, ahogy az idő elközeleg
Mikor a réti pacsirta dalával végez
Vágtád nem lesz hiábavaló
Verjen csak szíved hangosan, hevesen
Tudják meg, hogy közelegsz
Nem kell az út felől töprengeni
Lábad nem botlik, ők nem tartanak ki
Elsőnek rokonságod jön
A kecske, a földet cipelve
Azután te, paripa,
A mennyek szorosan hevedereden
Majd jönnek a poéták, a dalnokok egymás mellett
Nyugodj meg, paripa, hamarosan elengednek
