2019. január 27., vasárnap

Michael Cashmore - The Snow Abides

A hó megmarad

Tornyosuló utcákon
Nappal pettyezett szürkeségen át
Elbukom és botorkálok

Tornyosuló utcákon
Nappal pettyezett szürkeségen át
Elbukom és botorkálok

Hóval fedett
Üveggömb Alice szemek
Amerika nyugtalan őszről álmodik
A hó megmarad
Mikor láttalak
Szívem felszárnyalt

Királyi kék és fekete
Nem vesztem el még
Apró csillag
Az ajtóban meglátom a jelet
Még mindig reszketve
Ó, ez túl sok, túl sok
Megtehetem? Nem, nem...
A hó megmarad
Mikor láttalak
Szívem felszárnyalt
Eksztatikus pillangó
Elillan
Búcsút int
Higanytüzeket hagy hátra
Tócsákban, amerre csak jársz

Mikor távozom, felidézem szemeid
Ólmosan mély és sötét
Ürességre célozgatva
Ó, a gazdagság
Túl sok mindenből
Születetlen, teremtetlen

Bukott angyalként
Míg szemedbe néztem
Szivárgó fények
Fellegeket követnek
Üstökösként sodródva
Tíz-húsz év
Hol fogsz szunnyadni?
A Napért mozdulsz
Virágzásban heverve
Ám test aligha tartja magában
Ember nem viselhet
Angyali aranyformát
Hallom, valaki suttog
Ahogy hozzám szaladsz
Búcsút intve