Fekete Vénusz
A szerelem fénye sugárzik szemeidből
Nem tudsz becsapni, átlátok az álcádon
Érzek, vérzek és várok rád
Várom, hogy kimondd, nem kellek többé neked
Ne fordulj el
Éreznem kell érintésed
Ahogy a virágoknak kell a nap
A túléléshez
Adj nekem valamit, hogy higgyek
Egy csókot, egy tőrt vagy egy könnycseppet
Hogy tagadhatsz meg mindent, amit érzel
S átadod magad nekik, kik csak meglopnak
Elpusztítod szívem kegyetlen játékaiddal
Akarlak, végtelenül szeretlek
Ne hallgass
Hallanom kell, ahogy hívsz
Suttogásként a szélben
Vedd e szívet
Mely csak érted dobog
S taposd el, mint egy rabszolgát
Ne menj el
Ha most elvesztelek, kedvesem
Hogy élhetnék tovább
Nyissam fel e tőrrel az ereim
Vagy öljelek meg, hogy megszabaduljak?
