Mint az első napon
A nap úgy zeng, mint rég
Szférái közt versenydalt
S leírhatatlan útját
Mennydörgéssel végzi
Látványod ad angyaloknak hatalmat
Bár mélyére senki nem hatol
S mérhetetlen műved
Úgy dalol, mint az első napon
Sietve, felfoghatatlan gyorsan
Forog e földi remekmű
Édenkerti ragyogását
Sötét éjhomállyá váltja át
A tenger széles áradatban
Szirtek mély alapján vet habot
És a szirt s a tenger is
A szférákban örök-gyorsan forog
És viharok dörgik körül
Tengertől partig, parttól tengerig
Dühödten láncot vetnek rá
Körös-körül, legsúlyosabb hatásként
Ahogy villámló tombolás lángja kél
Mennydörgés ösvényeként
Hírvivőid úgy imádják
Napod gyöngéd változását
