Vér a völgyben
Az akol betegei hátat fordítanak a nyájnak
Hogy vándorútra induljanak a komor pusztaságban
Fából, aranyból és kőből való hamis bálványokhoz könyörögnek
Mikor úgy érzik, hangjukat Hozzá kell emelniük
A vér a völgyben a Tiéd, Uram, nem az enyém
Vezesd hát sarlómat és kezemet, míg a szőlősben időzöm
A hűségesek elöl, a bűnösök pedig hátul, ó, uram
Ragyogjon fel dicsőséged
Pusztító hazugságokkal mérgezik a kutakat
A vetés a földeken szénné válik
Mint Krisztus testének üszkös végtagja
Bűnük foltja magát a poklot hozza el
A szüreti hold vörösbe áztatott
S a völgy szájából hang sem hallik
A föld söpredéke megfizeti tartozását az ördögnek
Ahogy a halvány, megsüllyedt buckán ragyog
