Az alvajáró
Az éj megnyílik: kegyetlen penge
Metsző fátylak és csipkék
Metronóm szívedben indult
Ellentétes mélység felé
Sápadt csupaszság a hold alatt
Mélységekben sétálva
Víz és ég közt
Bőröd fehér fény tárja fel
Éj fojtogat, sötét párbaj
Letépve bőröd könyörtelen
Röptében tested feltárul
Árnyak hódolnak egy csillag sikolyának
