A hajnal előtti sötétség
Az ősök tana ítéletet hoz e pazarlás felett
Úgy talál rám vagy rájuk, hogy nem fogadjuk el sorsunk
Ahogy pillanatok múlnak, egy másik arc érkezik
Figyeljük, amint gomolygó felhőkként jönnek-mennek
Álmok tiltott gyümölcsei uralják gondolatainkat, szerelmem
Érintetlen földeken, eljövendő utakon talán mindig
Ám fuldokló ígéretek történtek az egyezségért
A hajnal előtti legsötétebb órára gondolva újra
Idők hajnaláról származó félelmeket igazolva
Lábnyomokat követve szürke földek sötét kamráiba
Át kell kelnünk őrületen és rémületen
Ahogy a napfényt várjuk, talán el sem jön soha
Idővel szembesülünk összes hibánkkal és félelmünkkel
Most már tudom, a végső küzdelem belül zajlik
Felismerem barátaim arcát, s hallom hívásuk:
“Jöjj, utazz velünk át a legsötétebb órán”
