Mi vagyunk a holtak
Kísértet-jelenlét, kísértet-zene éjjel a rádióban
Mikor nem tudsz aludni
Az árnyak vonalában
Az izzó vörös szem körül
Hangok szólnak egyre csak a semmi felé
Hogy a semmi üres szerepe ne csússzon félre
A magányos színház jelenetében
S a hangok oly hangosan nevetnek, hogy a gyertyaláng megremeg
Majd kialszik anélkül, hogy észrevennénk, milyen sötét lesz
S ő az, aki felveszi a holtak szellemének hangját
Zúgással és kozmikus zajjal teli felvételen hallhatod távoli hangjukat
Német szavakkal mondják: mi vagyunk a holtak
S ez igaz, bárkik is legyenek
A csend teljes hozzáférhetetlensége
A falitükörben ragyog, mikor távozol
És eltűnik, ha visszatérsz
Nincs csend a halál csendjében
