Mihály arkangyal
Mihály arkangyal mély fájdalomtól megtörten áll a mennyben
Harag égeti, mi akkor töltötte be, mikor még fiatal és büszke volt
S a szelek sötét, nehéz fellegeket fújnak feje köré
Kezében kardot tart, mivel lesújtott
Vérére, a Hajnalcsillagra, mivel az Úr így parancsolta
Habozás nélkül követte, és elűzte fivérét
"Örvendezzetek tehát, egek
és akik bennük laktok
Most lett a mi Istenünké az üdvösség,
az erő és a királyság,
a hatalom pedig az ő Krisztusáé,
mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.
Ők pedig legyőzték őt
a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által,
s nem kímélték saját életüket mindhalálig".
Ám mindama öröm, mit nagy diadalát követően érzett
Szertefoszlott a szélben, egyedül maradt, lelke hervad
Hangosan átkozza Isten szavát, mit vétkesen követ
Régi büszkesége éled fel benne, lángoló kardját előrántja
S parázsló szárnyakkal, haragtól telve
Nyugatnak viharzik ismét
