A dolgok ritmusa
Azt mondod, a világ eseménydús hely
Olyan hírt hozol nekem
Miről nem akarok tudni
Azt mondod, törődnöm kellene vele
Őszintén kellene szólnom
Ó, de hogy beszéljek az elsuhanó világhoz
Gombóccal torkomban
És könnyekkel szememben?
Ó, elértük a pontot, ahonnan nincs visszaút,
Vagy van még időnk, hogy visszatérjünk
A dolgok ritmusához?
Sétáljunk át e szélcsendes városon
Tovább indulok, míg a tél utol nem ér
„Ó, aludj, aludj, kedvesem”
Írtad egy levélben valahol
Ó, de hogy alhatnék hangoddal fejemben
Óceánnal kettőnk közt
És a hideggel ágyamban
Ó, elértem a pontot, ahol elveszítem akaratom,
Vagy van még idő, hogy visszatérjek
A dolgok ritmusához?
Mikor felizzik a sötétben
Engem pedig elgyengít
E lélegzetelállító szépség látványa
Amiben elrejtőzhetek,
Ó, világnyi ember van odakinn,
Attól tartok,
De idővel vissza fogok jutni
A dolgok ritmusához
Igen, mikor felizzik a sötétben
Szíven üt a látvány
Tudom, erre van szükségem
Egész hátralévő életemben
Mit tettem?
Miket hazudtam?
Játszadoztam azokkal, kik
Megmentették lelkem
Ó, elértem a pontot, ahol elveszítem akaratom,
Vagy van még idő, hogy visszatérjek
A dolgok ritmusához?
