Szirén
A lelkek tavának vízén áll
Egy feketébe öltözött nő
Haja lobog a viharban
Karjait pedig az ég felé nyújtja
Az erdei tó vizén ébred
Ördög és nő egyben
Szirénmódra bámul
És sziréndalt énekel
És hívott
Így hát sírjához sétáltam,
Ahol a víz és homok találkozik
A hold pedig ragyogott
Bőrig áztam a viharban
És kerestem neki mindazt, amit ismert
És hívott
Jöjj hozzám!
Azt mondta,
Ideje szembenéznem az urammal
Adjam neki lelkem
Tegyem le keresztem, ő pedig az égig hajítja
Vörös és fekete színekkel festette le a mennyet
Kedvességével, mindannyiunk szívének
És hívott
Kinyilatkoztatásokat osztott meg velem
Megszabadított
Visszahúzta a hullámokat, a pedig hajó összetört
És hívott
