2018. február 18., vasárnap

Blood Axis - Absinthe

Abszint

Abszint, őszintén imádlak
Mikor iszlak, úgy érzem
Fiatal erdők lelkét szívom magamba
A csodás, zöld évszak alatt

Illatod zavarba hoz
S opalizálásodban
A régi idők mennyországát látom
Mintegy nyitott ajtón át

Mi lesz most, ó, átkozottak oltalma
Hiábavaló paradicsomnak bizonyulsz
Ha kielégíted szükségemet

S ha, mielőtt kinyitom az ajtót
Ráveszel, hogy törődjem bele az életbe
A halál megszokásával

Abszint
Ne szólj többet
Ne szólj többet

Én vagyok a Zöld Tündér
Köpenyem a kétségbeesés színét viseli
Semmiben nem hasonlítok a múlt tündéreire
Nekem vér kell, vörös és forró
Áldozataim lüktető húsa
Egyedül pusztítom el Franciaországot, a jelen halott
Soká éljen a jövő...
De én, én megölöm a jövőt is, családokban pusztítom majd
Az ország, bátorság és becsület iránti szeretetet
Börtönök, kórházak és a pokol szállítója vagyok

Abszint
Ne szólj többet
Ne szólj többet

Ki is vagyok hát?
A bűn felbujtója vagyok
Rom és bánat vagyok
Szégyen vagyok
Becstelenség vagyok
Halál vagyok
Abszint vagyok