Árnyakon rágódva
Mivel nem bíztam,
Ezért nem is reménykedtem
A sivár sikátorokban
És a használt utcákban
Hol a nyomorúság
És legyintésed vár
Mivel nem hittem
Ezért nem is láttam
A haszontalanságot
A jelentéktelenséget
És bennük a felhőkkel a napot és a csillagokat
A falakat és az esőt
Nem megyek majd hozzád teázni
Ahogy talán hazatérsz velem
Nem bízva, nem látva a tényeket,
Amik arcunkba csaholnak
Örök tűz
Örök füst
Nem fogok felkelni
Hétkor vagy nyolckor
Mert minden óra
Túl későn van már
Az ólom mozdulatlanná nehezít
Kis szemeimmel vizsgálódom
Te és én, szerelmem
Te és én
Háttal egymásnak
Árnyakon rágódva
Boncoljuk a fényeket
Hogy fényességük osztályozhassuk
És azután kiheréljük
És végül megöljük őket
