Sátán és a Nap
Sol nyelvét csillogtatja
Napszín hajával
Alázuhan a szirtekről
A magasból hullott hóval
Mély és távoli vizekbe
Vénusza felkel, keleten ragyogva
S élvezve, hogy fenevadat teremt
Egybefonva, összevarrva, Vigasz olvad a bőrbe
Ó, mennyire szereti Sátán az ő vétkét
