Az élet terhe
Nyári szellő, a napok hosszúak voltak
Mezei köd, oly zsenge gyermeki szemek
Érzéseket éreztem
A szerelemről azt mondtam
Sosem bosszantanám
Az élet terhe csak nem hagy békén
És az idő sosem jó
Ha elcseréled a napot
Nemzedékek minden szeretete
Tudom, miért múló nemzedékek
De mindig eltévedek
Belülre kúszva, próbálva
Nem billegni
Mint kavicsok a parton
Az élet terhe csak nem hagy békén
És az idő sosem jó
Ha elcseréled a napot
Így minden tűz, a félelem, a miért
A bölcsesség - miért akarod ezt most?
Nincsenek válaszok
A miértre nincsenek válaszok
Mert az élet terhe csak nem hagy békén
És az idő sosem jó
Ha elvesztesz egy lelket
