Könnyek egy keleti lányért
Megérintve az eget, ott, ahol voltál,
Szívem üregében
Csendben fekszel
(az apró ég kékje
Az apró csillagok fénye)
Elveszett vagy nekem
Bár Benned
Reméltem megpihenni
Fogaid tükrözik
Az apró csillagokat
Füstként áradsz szét általam
Jázminfodrok,
Sűrű füst jár a nyomodban
Várj rám a nyári pataknál
Fekete ég vesz körbe Téged
Elhagysz, elillansz, és búcsút dadogsz
Elvesztél számomra
A jég valamilyen távoli ágy
Elvesztél számomra
Nyelved az ajkaidon lebeg
A csillagok nagyon távoliak most
(és akkor könnyeztem, Rád gondolva)
És Te nagyon távol vagy most
Egyáltalán nem voltál valóságos
És azt reméltem mondani:
„a csillagok nagyon valóságosak”
Ó, Te egyáltalán nem voltál valóságos
(azt reméltem mondani…)
És aztán könnyeztem, Rád gondolva
Messze túl rajtam és Rajtad
A tenger búcsút int
Ahogy a szívemet nyaldossa
És Te nagyon távol vagy most
És Te nagyon távol vagy most
A csillagok olyan nagyon távoliak most,
Mintha halottak lennének
