Eltaposott remény
Elporladó kötélen lógsz
Ami üres, meg nem maradhat
Egyszerűen szólva
Időben kiáltsd az üres szavakat
Énekelj hamis leplezéssel
Eltaposott remény, repülj a bánattól
Egy isteni, új holnapba
Egyszerűen nem akarom tudni többé
Az élet fe-le rángat
Mindenki tudja, hogy ez rossz
Miért nem izgat? Jogosnak tűnik?
Nincs ennek semmi értelme
Mindig csak felmászni
Majd ismét a mélybe zuhanni
A személyesen tapasztalt szerelem
Igazán erkölcstelen
Életképekben lelsz bőségre
Mássz lassan a szentély felé
Világíts be velem az anyaméhbe
Ismerek mindenkit
Mindenki tudja, hogy én vagyok
Az én hangom, az én hangom kiált fel
Ocsmányság a világtalan szemében
Néha a múltamat kellene
Egyszerűen nem akarnom tudni többé
