Esti harangszó
Esti harangszó visszhangzik a hegyek felől
Egyre halkulva tér vissza újra és újra
S a szellő, melynek röptét érzed
Hidegen érkezik a zöldellő völgyből
A fehér mezőkön források csobognak
Mint dadogó, gyermeki ima
Át a magasra nyúló, fekete fenyvesen
Mi évszázados alkonyatként áll
Felhőrések fúgáján át
Hajítja vérvörös korallját az éj
A sziklafalak felé, mely azután
Csendben pattan le a bazaltvállakról
