Útnak indultunk, hogy a napra találjunk
És útnak indultunk, hogy a napra találjunk
S nagyon vörösnek találtuk
S kutattunk, hogy a végre leljünk
Ahol minden kezdődik
Ám sosem találtuk ott
Mert igazából nem is létezett
S ekkor találtam magamra
A dalban, mit daloltál
Noha nagyon jól énekelted
Kissé bánatos lettem
Ahogy az árnyékban időztem
Egykori lelked árnyékában
S lépteid visszhangoztak
Elmém folyosóin át
Hangod pedig távolinak tűnt
Mintha másik időből szólna
S beszélgettünk, teát iszogatva
A kertben a tengernél
S a templomi harangok szürkén oszlottak szét
A reggel emlékében
S az órák visszafelé jártak
Kivonódva életünkből
De a kezdethez vezető végre
Rá nem találhattunk
