Alkony
Minden csendes, a mozdulat hideg
Szembenézek a széllel, ahogy útra kelek
Beszívom a nehéz levegőt
A fák felől ezernyi hang
S míg haladok, a fény elsötétül
Álmodom, süllyedek, az éjbe menekülök
Mások éltét figyelem
Beszívom a levegőt
A pillanatok kétségesek
Szemembe rózsaként robbannak
Ahogy az alkonyba sétálok
Egy alak közeleg
Jártak jobb idők, jártak jobb idők
Tágranyílt szemek, többé semmitől sem félnek
Jártak jobb idők, jártak jobb idők
Pillantásom nyílt, a láthatárra siklik
Többé nincs rajtam teher
Szabad vagyok, biztonságban
Azt hittem, a világ
Félig őrült, félig gyengéd mennyország
És a zaj, mit érinthetek
Halálra rémít
Tudom, biztos egyedül vagyok
Az örökre reménytelen világban
Kit érdekel... még téged sem
Nyújtsd felém kezed, végem
